Dr. G. Kiss Orsolya orvos, táplálkozástudományi szakértő, farmakológus és a The Longevity Hub szakértője úttörő szerepet vállal abban, hogy a rostalapú táplálkozás újra méltó helyére kerüljön a modern étrendben. Páciensei körében – legyen szó fogyásról, ételintoleranciáról vagy krónikus emésztőrendszeri betegségekről – egyre többeknek mutat kiutat olyan tudományosan megalapozott, és a mindennapokban is alkalmazható táplálkozási elvekkel, amelyek valóban támogatják a szervezet regenerációját és hosszú távú egészségét.
Hogyan került a rostalapú táplálkozás a látókörödbe?
A pályafutásom háziorvosként indult, ami megalapozta betegközpontú gondolkodásmódomat. Az igazi fordulópontot azonban a klinikai farmakológiai praxis hozta, ahol döntően emésztőszervi betegek kezelésével foglalkoztam. Itt vált világossá számomra, hogy a túlnyomórészt ultrafeldolgozott, rostszegény – úgynevezett nyugati típusú – étrend jelentős kockázati tényező ezeknél a pácienseknél, valamint az, hogy a táplálkozás nemcsak a betegségek kialakulásában játszik kulcsszerepet, hanem a kezelésük és a gyógyulásuk szempontjából is meghatározó. A rost, valamint – ezzel párhuzamosan – a fehérje szerepe így került a fókuszomba. Míg a fehérjék fontossága a sport- és klinikai táplálkozásban már széles körben ismert, az élelmi rostok preventív és terápiás jelentősége még mindig alulértékelt. Orvosként és kutatóként ezért is célom, hogy ezt a területet a társadalmi figyelem fókuszába emeljem.
A saját laktózintoleranciád is szerepet játszott a speciális táplálkozási igényeket figyelembe vevő termékeid fejlesztésében?
Diagnosztizált laktózintoleranciával élőként olyan élelmiszer-alternatívákat kerestem, amelyek nemcsak terápiás szempontból megfelelőek, hanem a mindennapokba is könnyen beilleszthetőek. Térségünkben a lakosság mintegy 75%-a érintett laktózérzékenységben, de csupán 25–35%-uk rendelkezik hivatalos diagnózissal. Sokan nem is sejtik, hogy a gyakori panaszaik – például hasi diszkomfort, puffadás, bőrreakciók – összefügghetnek a tejcukor-érzékenységgel.